Keresés         Kapcsolat   
 
    Visszaélések.hu         Aktuális | Folyamatban lévő ügyek | Nyomozati szakaszban | Bírósági szakban | Jogerős ügyek | Vélemények
2020. május. 31


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 




 
     
 
 Hagytunk felnőni egy életképtelen generációt?
 
Bírósági szakban lévő ügyek 2020-03-03 18:23:42
 
 Megosztás:  Add a Twitter-hez   Add a Facebook-hoz   Add az iWiW-hez
 

https://wmn.hu/ugy/52182-a-kozoktatas-szetbssza-a-csaladot--egy-szulo-ketsegbeesett-beszamoloja

A mostani cikkem nem az én írásom, nem is az MTI közlönye... az interneten találtam, viszont szeretném megosztani mindenkivel, mert rengeteg igazság van benne. Az íráson nem változtattam semmit, olvassátok el és gondolkodjatok el rajta, érdemes…

 

 

 

 

"Felnőtt egy generáció, ami nem terhelhető. Nem tudja elvinni a tetteinek súlyát, nem érzi a következményeket, mert azonnal összeroppan. Tudom, sokan azt gondolják, hogy bántó általánosítás ez, mert vannak jófej kamaszok, igyekvő fiatalok, de ami nagyot változott az utóbbi években, az az arány. Mindig is voltak válások, megesett lányok, drogozó fiatalok, volt abortusz, és még ezer minden, hiszen nincs új a nap alatt, csak az arányok fordultak meg. A változás mértéke azért drasztikus, mert bár minden dolog előfordult már egy társadalom vagy egy korszak idején, nem ekkora százalékban. Felneveltünk vagy inkább hagytunk felnőni egy életképtelen generációt. Nagyon kevesen motiválhatók. A legtöbb fiatal céltalanul tengeti az életét és semmi, de semmi nem ösztönzi arra, hogy változtasson a jelenlegi állapotán. Nem akar többet, nem akarja a világot megváltani, nem vár semmi különlegeset az élettől. Kiveszett belőlük a hit. Annak hite, hogy a világot mi formáljuk, alakítjuk és változtathatjuk is meg, ha úgy adódik.
A mai fiatalok igen nagy része nem akar tanulni, mert feleslegesnek látja. Bármiféle információra van szüksége, az okostelefonjához nyúl. Bár nem az információszerzés a fő célja a legtöbbnek. Nem akarnak dolgozni, mert a pénz sem elég motiváló erő. Ahhoz is lusták vagy életuntak, hogy vágyaik legyenek. Elfelejtettek örülni, vágyakozni valami után. -Ennyi pénzért én nem dolgozom… - hangzik el nem egyszer. Persze, hogy nem, amíg a szülők gondosan eltartják, sajnálgatják őket, mert szegényeknek nagyon nehéz az életük a mai világban. Sajnálják azért, mert túl sokat kell nekik teljesíteni, mert az elvárások emberfelettiek. Pedig nem azok, csak a puhány generáció, ami most kezd kibontakozni. Nem bírja el a kihívásokat.
Elvárja, hogy minden körülötte forogjon, hogy a munkahelyen, az iskolákban hozzá alkalmazkodjon mindenki. Azt várja, hogy mindenki legyen elájulva attól, hogy ő van, hogy ő esetleg dolgozna. De ezt a munkát csak ideális körülmények és ideális fizetés mellett képzeli el. Semmit nem tett le az asztalra, nem adott még hozzá a világhoz, de maga a léte az feljogosítás arra, hogy követelései legyenek. És követel is.
Alig vannak olyanok, akik ehhez nem asszisztálnak. Itt felnőttekre gondolok. Inkább működik a mamahotel, mert hát a szeretet jele az, ha kiszolgáljuk a csemeténket? Sokan erre vadul bólogatnak. A mai fiatalok kineveltek egy szolgasereget, amely igyekszik a kedvükben járni, félve attól, hogy majd egy idő után nem lesz, aki adózzon vagy nyugdíjat fizessen. Még azt sem mondhatjuk, hogy csak a fizikai munka büdös. Minden munka az a számukra. Tulajdonképpen a legtöbben azt várják, hogy az égből hulljon rájuk a pénz. Némelyik még lehajolni is lusta lenne. Semmiféle késztetést nem éreznek arra, hogy egyedül elboldoguljanak. Mert mi, mostani szülők ezt hagytuk. Azért, mert kíméltük őket, hiszen nincs más dolguk, csak a tanulás. Pedig biztosan nem haltak volna bele, ha felelősséggel tették volna a szennyestartóba a ruháikat, vagy ha néhanapján elmosogattak volna. Esetleg észrevették volna, hogy a szüleik fáradtak, elkeseredettek. Nem, nemcsak a tanulás a feladatuk, hanem az is, hogy ezt a világot jobbá tegyék. Hogy törődjenek másokkal, hogy tiszteljék azt, aki értük dolgozik. De mi valami félremagyarázott szeretetből elvettük tőlük ezt a lehetőséget és nem tanítottuk meg arra, hogy mi a gyerek, a kamasz, a felnőttkorba lévő fiatal feladata. És most jajgathatunk, mert piszkosul elrontottuk.
Amikor az iskola körül dolgozó munkásoknak az elsős gyerekek minősíthetetlen dolgokat kiabálnak, amikor g…i munkásnak nevezik azt, aki szépíti a környezetüket kétkezi munkával, akkor felmérhetjük azt, hogy mi szülők, pedagógusok, felnőttek, mennyire félreneveltük őket. Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy nem, nem lehetnek ilyenek a gyerekek, mert a gyerek aranyos, cuki és csillog a szeme. De ilyenek is…Egyre többen. A burok, amelyben vannak, nagyon gyorsan kipukkad. Addig hihetjük ezt, amíg a gyerek közösségbe nem kerül. Akinek óvodás, iskolás a gyereke, biztosan rengeteg hasonló „élménnyel” gazdagodik. Bár ezzel nem szeretünk szembenézni, inkább tagadjuk.
Felnőtt egy olyan generáció, ami lelkileg sem erős. Összeomlik, ha kudarc éri, nem leküzdeni akarja, hanem szenvedi. Olyan gyengék belül, hogy az ember fél kritikát mondani, mert ezek a fiatalok már nem tudnak védekezni sem. Nem akarnak küzdeni az igazukért, vagy bizonyítani, hogy igenis többre képesek.
Ez a generáció nem látja a többi embert. A társait sem, csak a virtuális világot. Lassan elfelejt beszélni, mert jelekkel fejezi ki magát a telefonján. Nem akar helyesen írni, nem akar beszélgetni, nem őriz emlékeket, mert neki csak a pillanat számít. Még azt sem állítom, hogy a mában él. Talán csak az adott pillanatban. Amit persze azonnal megörökít, pedig szánalmasan lényegtelen, hogy hogyan néz ki egy mosdó tükrében vagy, hogy szép-e műkörme. Ha nem kap elég lájkot, könyörög érte. Még jó, hogy Dunának nem megy. Félelmetes belegondolni abba, hogy hol és mikor hibáztunk. Abba is, hogy mivé lesznek ezek a fiatalok. Vajon hogyan alakul az életük, ha társadalom nem tolerálja majd egy bizonyos szint után a hozzáállásukat? Vajon tudnak-e a virtuális világ nélkül létezni úgy, hogy majdan a saját gyerekeiknek valódi szülői legyenek? Nem vagyok túl optimista e téren. Ne legyen igazam! Tévedjek óriásit…Ezt kívánom…"



Mi lehet az amit elrontottunk?
Nos reflektálva erre példának okáért az oktatást. Mindig is egy hibás modellel dolgozott a magyarországi pedagógia, de most kilátástalan állapotok vannak. Ostobaságokkal tömik tele a gyerekek fejét, miközben a fontos témákra nem jut idő, vagy egyáltalán nem is tanítják meg azokat. Ilyen például az irodalom. Miért olvastatnak kisgyerekekkel olyan könyveket, amik nem az ő elméjük formálásra valók, hanem felnőtt témák. Ezzel egy életre megutáltatják már évtizedek óta a gyermekekkel az irodalmat. Természetes, hogy a hozzájuk alkalmazkodó kommunikációs formát fogják választani. Főképpen, mivel ők alakítják azt. Konrad Lorenz írja a könyvében azt az általánosítást, hogy a társadalom konzervatív az egyén újító. Hiszen ugyan úgy találtak ki korábbi generációk is például saját kommunikációs csatornákat anno. Viszont a technikai fejlődés és az oktatás hanyatlása révén nagyobb lett a szakadék az előző generációkhoz képest.

A másik jelentős probléma a kilátástalanság. Milyen jövője lehet ma egy átlagos embernek ma Magyarországon? Adósságcsapda ha családod és otthont akar. Egy életen át tartó rabszolgalánc a bank, vagy az állami bank rabigájában. Lakást bérelni több gyerekkel? Felejtsük el a jelenlegi árak és átlagbérek mellett. Vagy ha valaki eladta a lelkét egy nagyvállalatnak, nincs nagyon ideje gyereket nevelni. Nos akkor igen, a kölök ordítozni fog trágárságokat a kukásoknak, mert már a tökéletesen kiégett és öreg pedagógusgeneráció sem fog ezzel foglalkozni.
Még sorolhatnám milyen környezeti tényezők teszik tökéletesen tönkre az adott életközösségek fiataljainak életképét. Ezért az előttük jövő generációk a hibásak. Mi vagyunk a hibásak, hogy engedtük ezt megtörténni, és most csak széttárjuk a kezünket, óóóó hol hibáztunk???



Nem tudom, hogy mennyire igaz az írás. Biztosan van benne igazság.
A fiatalok céltalanok, hiszen megtanulhatták akár az előző generációtól, hogy bármit is tesznek, semmit sem érhetnek el, semmit sem tudnak megváltoztatni. Ez talán ne lenne igaz?
Egyrészt már az előző generációk is kudarcot vallottak, szerintem. Hiszen a posvány, amibe a mai fiatalok veleszülettek az előző generációk "műve", de legalábbis hagyatéka.
Persze hogy motiválatlan egy fiatal, ha azt látja, hogy csak a korruptaknak és az elvetemülteknek áll a világ.
Persze hogy nincsen jövőképük, ha azt elorozták tőlük.
Egy lepusztított világba, egy erkölcstelen, lerohadt társadalomba születtek bele.

 

Forrás: internet

füstölgés: Burzuk Sándor

 
 Megosztás:  Add a Twitter-hez   Add a Facebook-hoz   Add az iWiW-hez  
 
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
2010-11-17 Csipak Péter
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
2010-05-03 ITT A CUNAMI!
 
 
 
 
 
 
 
 Utolsó frissítés: 2020-03-03 18:23:42 IMPRESSZUM | ADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ