A Pénzügykutató Zrt. átfogó tanulmányt tett közzé a gazdaság állapotáról. Lesújtó a kép. A gazdaság teljesítménye összességében visszaesett. Érdemi növekedés viszont nem lehetséges az ad hoc megszorító csomagok miatt. A tanulmány szerkesztője, Petschnig Mária Zita közgazdász arról is beszél a 168 Órának: egy idő után nem lesz az a kamat, amiért egy ilyen magas kockázatú országnak hitelt adnak a piacok. HERSKOVITS ESZTER interjúja.

– Sokan úgy érvelnek: a miniszterelnök azért jobb taktikus annál, mint hogy teljes fizetésképtelenségbe sodorja az országot. Mindig csak a falig megy el. S mielőtt besokallnának a piacok, bevezet egy régóta halogatott reformot. Olyan lépést tesz, amely tetszik az EU-nak.

– Igen, ez sokáig jellemző volt az orbáni politikára. De csak mostanáig. A negyedik alkotmánymódosítás üzenete határozottan az: a kormány átmegy a falon is. Már minden külső kontroll elveszett. Elég erősnek érzik magukat, hogy bármit megtegyenek.

Riskó Gáspár felvétele

– Márpedig az Európai Unió egyértelműen a tudtukra adta, hogy ez nem így van. Például Orbánék hiába állították be sikertörténetnek a három százalék alatti hiánycélt, az EU nem vette ki az országot a túlzottdeficit-eljárás alól. A hitelminősítőket sem hatotta meg a szépen felrajzolt, ám tartalom nélküli számpálya. El tudja képzelni, hogy a költségvetési deficit leszorítása előbb-utóbb mégis meggyőző érv lehet?

– Attól függ, hogy az EU vezetése szakmai vagy politikai szempontok alapján mérlegel-e. Az előbbi – és persze a józan ész törvénye is – azt diktálná: egyszeri intézkedésekkel összetákolt költségvetéssel nem lehet kikerülnünk a túlzottdeficit-eljárás alól, mert azok nem vezetnek a gazdaság természetes működéséből következő fenntartható deficit és adósságráta mérséklődéséhez. De a politikai logika szerint ez mégis lehetséges. S ha így gondolják Brüsszelben, Orbánék még egy kötöttségtől megszabadulnak, és biztosan szabadon hozzáférhetnek a kohéziós alapokhoz. Ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy a hiánycélt bármilyen áron is tartsák.

– A Pénzügykutató tanulmányában arra is kitértek, mit jelent mindez számokra lebontva. Úgy kalkuláltak: további 100-200 milliárdos kiigazítással tartható csak a három százalék. Feltételezem, ezt az összeget is egyszeri intézkedésekkel próbálja majd előteremteni a kormány.

– Egyetértek: ettől a kormánytól már senki sem várja, hogy előremutató és fenntartható gazdasági intézkedéseket hozzon.

– Akkor milyen új ad hoc lépések jöhetnek?

– Maradnak a szokásos eszközök: emelik a tranzakciós illetéket, vagy kivetnek még néhány ágazati különadót.

– A különadóknak versenytorzító hatásuk van. Ráadásul egyes nagyvállalatokkal külön stratégiai szerződést köt a kormány. Azt beszélik, hogy az egyik cég a szerződéskötés után nem sokkal a futballszövetségnek utalt egy nagyobb összeget. Ilyenbe miért mennek bele a multik? Alkalmazkodnak a „vadkeleti” körülményeinkhez?

– Igen. A stratégiai szerződés a korrupció legmagasabb szinten intézményesített formája. Legalábbis alapos a gyanú, hogy erről van szó. Különben a „kiválasztott” cégeknek ez az esélyük a túlélésre. A mai viharos gazdasági viszonyok között inkább elfogadják a legtisztességtelenebb ajánlatot is, semmint megkockáztassák, hogy kivessenek rájuk különadót vagy szankciót.

(Az interjút teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)