Keresés         Kapcsolat   
 
    Visszaélések.hu         Aktuális | Folyamatban lévő ügyek | Nyomozati szakaszban | Bírósági szakban | Jogerős ügyek | Vélemények
2021. május. 8


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 




 
     
 
 Hiénák uralják a végrehajtásokat
 
Folyamatban lévő ügyek 2011-08-16 04:26:11
 
 Megosztás:  Add a Twitter-hez   Add a Facebook-hoz   Add az iWiW-hez
 

Napjainkban igen sokszor halljuk azt a szót, hogy végrehajtás. Főként a bajba jutott devizahitelesek számára jelent súlyos problémát az ingó vagy ingatlanvagyonuk ilyen formán való elvesztése. Zoltán Hunor Csaba önálló bírósági végrehajtó a lapunknak adott interjúban elmondta, hogy a parlament egyik albizottsági ülésén jelezte: árverési hiénák uralják a hatósági árveréseket. Ezt követően felfüggesztették hivatalából, és bírósági végrehajtók jelentek meg az irodájában.
 

 

– Miről beszélt pontosan a parlament ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási albizottságában?
– A végrehajtási eljárásokkal kapcsolatban véleményem szerint a legfontosabb és legégetőbb kérdésekre hívtam fel az albizottság figyelmét, és a problémák orvoslására tettem lehetséges javaslatot. Ennek részeként mondtam el, hogy az árverési hiénák egymás közt összebeszélnek, közvetlenül az árverés előtt megállapodnak, hogy az árverésre kerülő ingatlant melyikük vásárolja meg a lehető legalacsonyabb áron. S ez súlyos károkat okoz az államnak, a szakmának, az embereknek, végső soron az egész társadalomnak

– Miről van szó pontosan?
– Véleményem szerint – amit a parlamenti bizottságban is elmondtam – a jelenlegi jogszabályi és gyakorlati problémák oda vezetnek, hogy az emberek sok esetben szinte kisemmizve kerülnek az utcára, mert az ingatlanjaikat rendkívül alacsony áron kell értékesíteni az árverésen. Mégpedig azért, mert az ingatlanárverések jelenlegi szabályai lehetőséget adnak arra, hogy az úgynevezett „árverési hiénák” uralják a hatósági árveréseket.

– Ez a gyakorlatban hogyan működik?
– Úgy, hogy a „hiénák” már az árverések előtt megállapodnak egymással, melyikük veszi majd meg az ingatlant a lehető legalacsonyabb áron. Az ingatlant olcsón megvásárló ember a többieknek azért fizet, hogy ne vegyenek részt a licitálásban. A csoporton kívül álló személyeket pedig „különböző módszerekkel lebeszélik” a vásárlásról, vagy nekik is fizetnek azért, hogy ne srófolják fel az adott ingatlan árát. Sajnos a végrehajtási eljárások során értékesítendő vagyonelemek árverése jelenleg egy szűk nepperi kör kezében van. Az e körön kívül eső személyek pedig rendkívül kis számban vesznek részt az árveréseken, joggal tartva az esetleges atrocitásoktól.

– Nem lehet ezt törvényesen megakadályozni?
– Jelenleg nem, ugyanis semmilyen büntetőjogi tényállást nem merít ki. Maximum a csalás állhatna meg, de ezt is nehéz bizonyítani. Egyébként a bírósági végrehajtóhoz csak egyetlen vevő érkezik, aki mondjuk a tízmilliós ingatlanért ötmillió forintot ajánl. Ezt az egyetlen ajánlatot a végrehajtó köteles elfogadni, mert az árverés során a kikiáltási árat – leegyszerűsítve – lakóingatlan esetén a becsérték hetven százalékának, egyéb ingatlan esetén a becsérték ötven százalékának megfelelő összegig kell leszállítani.

– Mi lehet a megoldás?
– Az, ha a jelenleg érvényes törvényt úgy módosítaná a parlament, hogy az árverezők ne kerülhessenek egymással közvetlen kapcsolatba, azaz ne egyezkedhessenek az adós kárára.

– Hogyan lehetne megakadályozni az összebeszélést?
– Véleményem szerint az összebeszélés megakadályozásának egyetlen lehetséges módja az, hogy a potenciá­lis árverési vevők az árverést megelőzően ne kerülhessenek egymással kapcsolatba, azaz a bírósági végrehajtás során is ténylegesen és kizárólag elektronikus úton történjék a végső ajánlat megtétele.

– Vannak, akik szerint meg kellene határozni, hogy az adósságot legfeljebb hány évig kellene az adósnak törlesztenie, mert szerintük tarthatatlan, hogy a büntetőkamatok miatt akad, aki nemcsak a lakását veszíti el, hanem egész életében csak a behajtást fizeti. Ön mit gondol erről?
– A kiindulópont mindenképpen az kell legyen, hogy a tartozásokat meg kell fizetni. A jogszabály-módosítással viszont meg lehetne teremteni a tiszta lappal indulás jogát is, hiszen ez nemcsak az érintettek, de a gyerekeik és az egész társadalom érdeke is.

– Mit szól ahhoz a hírhez, miszerint egyre több adós arra kéri a munkaadóját, ne jelentse be azt, hogy foglalkoztatja, mert akkor a tartozását a béréből levonják, míg mások külföldre mennek dolgozni, és onnan küldik haza a pénzt a családnak, hogy elkerüljék a levonásokat.
– Ezt nem tartom megfelelő megoldásnak. Azzal, hogy a végrehajtót megpróbálják kijátszani, csak önmaguk előtt görgetik a problémát az adósok. Lehet, hogy az adott pillanatban éppen nem lehet behajtani a tartozást, de tíz, húsz vagy harminc év múlva fognak szembesülni azzal, hogy a nyugdíjukból vonják le az addig felhalmozódó teljes tartozást. Sajnos nagyon sokan nincsenek tisztában azzal a lehetőséggel, hogy a végrehajtó – bizonyos feltételek esetén – részletfizetést engedélyezhet az adós számára. Nekünk nem az adósok ellehetetlenítése a feladatunk, hanem a tartozások behajtása. Ha az adós a tartozás összegével arányban álló részletfizetést hajlandó vállalni, nyilván nem tiltják le a munkabérét, és nem árverezik el az ingóságait, ingatlanát.

– Mit gondol, hogyan lehetne segíteni a lakásukat elvesztő családokon?
– Nyilván sokféle módozat képzelhető el. Én a végrehajtás oldalán kínálkozó lehetőségeket látom. A jogszabálynak nemcsak az ingóságok, hanem az ingatlanok esetében is meg kellene határoznia bizonyos mentességet. Az árverési összebeszélés megszüntetésével jelentkező vételártöbblet jelentené a mentes összeg fedezetét. Ha a végrehajtandó ingatlan az adós és családja lakhatását szolgálja, az árverési vételárból kapjon vissza az adós bizonyos részt, azzal a feltétellel, hogy önként kiköltözik az ingatlanból. Ezzel az egész társadalmat feszítő kilakoltatási problémák is minimálisra szoríthatók lennének. Mondjuk a mentes rész legyen adósonként az árverési vételár hat százaléka, és gyermekenként további hat-hat százalék, de maximum 24 százalék. Ez egy kétgyermekes család lakásának tízmillió forinton történő eladása esetén 2,4 millió forintot jelenthetne az adós és családja részére. Ezzel a pénzzel pedig bármit kezdhet. Tudom, hogy ez nem nagy összeg, de mégis legalább lélegzethez jutnának a bajba jutott családok, és azt gondolom, a jelenlegi nehéz helyzetben ez már önmagában nagy segítség lehet. Vagy az adós dönthetne úgy is, hogy nem költöznek ki, még annyi hónapig lakhatnák a lakást, ahány százalék volt a mentes rész, és ez alatt az idő alatt megpróbálhatná rendezni az életét, az előző példánál maradva 24 hónapig. A mentes összegből pedig a Nemzeti Eszközkezelő havonta folyósítaná a kvázi lakbért az új tulajdonosnak.

– Létezik olyan külföldi gyakorlat, amely szerint egy tízmilliós tartozásnál nem lehet tízmillió alatt elárverezni a házat. Ha ezt az úgynevezett „felfelé licitet” itthon is bevezetnék, nem jelentene megoldást?
– Valamilyen életszerű megoldást mindenképpen kell találni, hogy a most bajba jutott devizahiteleseken segítsenek. Az igazi probléma ugyanis nem az, hogy a bank viszi a házat, hanem az, ha ennek ellenére a tartozás jó része megmarad, akár élete végéig adóssá téve a hitelfelvevőt.

– Az egyik kereskedelmi csatorna riportja szerint önre végrehajtót küldött a Végrehajtói Kamara, mert a fenti nyilatkozatot tette a parlamenti bizottság előtt. Mondana erről néhány szót?
– A kamara olyan fegyelmi eljárást kezdeményezett velem szemben, amelynek az indoklásában nem
esik szó ugyan az albizottsági megszólalásomról, mégis azt gondolom, hogy a folyamat egyik kiváltó oka ez volt. Az albizottsági ülés után néhány nappal a kamara olyan körlevelet küldött szét a végrehajtók között, amelyben elítélték az ülésen elhangzottakat, és már akkor fegyelmi vétség elkövetésével vádoltak. Most nem dolgozhatok, mert a fegyelmi eljárás idejére hivatalomból felfüggesztettek, a „fegyelmi vizsgálat és a fegyelmi eljárás mielőbbi lefolytathatósága, illetőleg elbírálhatósága” érdekében. Az ügy folyamatban van, ezért a határozatot nem kívánom kommentálni, mindenki döntse el maga, hogy mennyiben gyorsíthat az eljárás lefolytatásán a felfüggesztés. Természetesen jogorvoslatért folyamodtam a Legfelsőbb Bíróság mellett működő Végrehajtói Fegyelmi Bírósághoz, ahol nyolc nap alatt döntenek az ügyről.

– Még most is fenntartja korábbi, bizottsági kijelentéseit?
– Igen, az utolsó betűig.
magyar hirlap online...nyomán

 
 Megosztás:  Add a Twitter-hez   Add a Facebook-hoz   Add az iWiW-hez  
 
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
2010-11-17 Csipak Péter
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
2010-05-03 ITT A CUNAMI!
 
 
 
 
 
 
 
 Utolsó frissítés: 2021-05-07 16:12:53 IMPRESSZUM | ADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ