Állítólag az egyik Rotschild mondta egyszer, bárkitől bármit meg lehet kérdezni, csak egyet nem illik firtatni: az első milliót…

Az alábbiakban két, magyar származású „üzletember” karrierjének első állomásait mutatjuk be, amelyeket „természetesen” nem szerepeltetnek önéletrajzukban, és a magyarországi média sem hozta nyilvánosságra múltjuk ezen eltitkolt részleteit.

Eddig!

Nem minden arany, ami fénylik: „A Clairtone rablás”, avagy Peter Munk első milliója…

 Peter Munk, a pénzcsináló......

A Magyarországról 1944-ben (zsidó családjával együtt) Svájcba menekült Peter Munk első hírhedt ügye Kanadában az 1960-as évek végén volt, amikoris egy bennfentes kereskedési botrány kedvezményezettjévé, haszonélvezőjévé vált. Munk és akkori üzlettársa, David Gilmour 1967-ben csendben, dömpingszerűen értékesítették a tőzsdén a tulajdonukban álló, 1958-ban alapított Clairtone Sound Company elnevezésű, audio-berendezéseket gyártó vállalat 29 ezer darabos részvényállományát. Közvetlenül a cég pénzügyi helyzetéről szóló jelentés közzététele előtt Munk hatalmasat kaszált: minden eladott részvényen 9-10 dollárt keresett, miközben azok valós értéke csupán néhány cent volt - ugyanis a vállalat pénzügyi helyzete csak kívülről tűnt szilárdnak, a cég ténylegesen az összeomlás küszöbén állt (kevéssel később a felszámolás sorsára jutott - a szerk.), vesztesége ekkor meghaladta a 6 millió dollárt, ami aztán - rövid időn belül - 15 millióra nőtt. És ezt Munk jól tudta.

A Clairtone egyik részvényese, John Adams, aki elvesztette a befektetett 5 ezer 500 dollárját, keresetet nyújtott be a bírósághoz, hogy indítsanak eljárást Munk ellen, mivel bennfentes információ felhasználásával tett szert hatalmas nyereségre. Munk megbízott egy rafinált zsidó ügyvéded, Charles Dubint, aki pontosan tudta, hogyan kell kijátszani a törvényt ebben az esetben. Peter Munk ügyvédje - kártérítésként - átadott Adamsnek 35 ezer dollárt, azzal a céllal, hogy Adams a szavát adja, nem viszi nyilvánosság elé az ügyet. Aztán John Adams és Charles Dubin ügyvéd bementek a bíróhoz és arra kérték, hogy távolítsa el a dokumentumokat a hivatal nyilvántartásából, és tartsa azokat a saját irodájában. A jogi papírok „eltűnése” elriasztotta a többi pórul járt, csőbe húzott részvényest attól, hogy büntetőeljárást kezdeményezzenek Peter Munk ellen, de a hatalmas botrányt kiváltó tette miatt a társadalomból kitaszított emberré (pária) vált Kanadában, ezért Londonba költözött, hogy új életet kezdjen. (Munk rafinált ügyvédje, Charles Dubin 1987-ben a Legfelsőbb Bíróság elnöke lett Kanada Ontario államában. 1997-ben „Ontario Rend” kitüntetésben részesült, amiért tevékenységével „mély és tartós hatást gyakorolt Kanada igazságszolgáltatására”… A „tisztességes” munka gyümölcse?)

 Adnan Khassoghi, a milliárdos szaudi fegyverkereskedő

 

1974-ben Peter Munk befektetési partnerségi megállapodást kötött a szaúd-arábiai milliárdos fegyverkereskedővel, Adnan Khashoggivel. Rendhagyó felállás: egy zsidó és egy arab – közös vállalkozásban… Innentől Khashoggi biztosította a legtöbb készpénzt Munk üzleteihez.

Az első Khashoggi-Munk próbálkozás egy londoni vállalat kísérlete volt, hogy építsenek egy 10.000 hektáros luxus üdülőkomlexumot - közvetlenül az egyiptomi piramisok mellé. Mivel a beruházás azzal fenyegetett, hogy megsemmisíti az egész történelmi/régészeti területet, és ez tömeges tiltakozásokat váltott ki, Munk és Khashoggi nem tudták kivitelezni tervüket. Munk beperelte az egyiptomi kormányt, és végül 17 millió dollárt ítélt meg cégének egy nemzetközi bíró.

Munk neve átok volt Kanadában…

Khashoggi és társai 1981-ben megalapították a Barrick Petroleum Corporation nevű vállalatot, amelyet az Egyesült Államok Delaware államában jegyeztettek be. Üzleti partnere, Peter Munk, miután visszatért Londonból, Kanadában létrehozott egy párhuzamos Barrick vállalkozást (Barrick Resources).
De Munk neve átok volt a kanadai befektetők köreiben, ezért Khashoggi biztosította a hiteleket, valamint saját gazdasági tekintélyét Munk cégének. Akkoriban Khashoggi tett egy - megszervezett - televíziós nyilvánosságot kapó túrát a torontói tőzsdén, és bejelentette, hogy ő vásárolt 10.000 (kanadai) Munk-féle Barrick részvényt. Azon a ponton valójában Khashoggi, és testvére, valamint nemzetközi munkatársai irányították már a vállalatot.
Munk vállalati elnökként ekkor indult Kanadában. Ám ez az első Barrick-cég, az olaj-fejlesztési vállalkozás elvesztette az összes pénzét.
1983-ban, a Khashoggi által vezetett üzleti csoport alapított egy aranybányászati és kereskedelmi céget, amelynek neve hamarosan megváltozott: Barrick Gold Corporation.

Kamal Adham, volt szaudi hírszerző főnök

Az új társaság egyik alapító-társtulajdonosa Kamal Adham, aki a szaúdi hírszerzés vezetője volt 1963 és 1979 között, és akinek neve számos sötét ügyben felvetődött az Egyesült Államokban, valamint Európában egyaránt.

Amikor 1986-ban az Irán-Kontra botrány kirobbant (az USA fegyvereket adott el az akkoriban Irakkal háborúskodó Iránnak, Khashoggi közvetítésével, és a befolyt pénzekből a nicaraguai ellenzéket, a „kontrákat” támogatta gerillaakcióikban), és az amerikai főügyész Edwin Meese november 25-én bejelentette, hogy a két piszkos ügy szorosan kapcsolódik egymáshoz, másnap Munk bejelentette: a Barrick közgyűlése sürgős szerkezetátalakítási tervet fogadott el. Új irányító szervezet alakult, azonban a Khashoggi-csoport megőrizte az ellenőrzést, de könnyítésként a szaudi fegyverkereskedőt kivonták a rivaldafényből, és Khashoggi régi ügyvédje, valamint Peter Munk került előtérbe. (Khashoggit 1988-ban, az Irán-Kontra botrányban feltételezett szerepe miatt letartóztatták Svájcban, majd kiadták az Egyesült Államoknak. Többek szerint Peter Munk fizethette ki azt a 4 millió dolláros óvadékot, amely lehetővé tette az arab fegyverkereskedő szabadlábra helyezését. Az amerikai hatóságok által indított vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy Khashoggi 1985-ben 21 millió dollár hitelt vett fel, ebből a pénzből finanszírozták az iráni fegyverszállítások egy részét. A kölcsön fedezeteként a Barrick Gold Corporation részvényeit használta, amelynek elnöke - akkor is, és azóta is -:Peter Munk. Több amerikai sajtóforrás egybehangzó állítása szerint Adnan Khashoggi a bin Laden-család nagy barátja.)

1986-87-ben csaptak a legmagasabbra az iráni fegyverbotrány hullámai az USA-ban, ekkor a Barrick Gold Corporation 63 millió dollárért megvásárolt egy hatalmas földterületet - egy úgynevezett „aranycsapást” - Nevada államban. Ezzel a földdel „bizonyították”, hogy 10 milliárd dollár arany volt a tulajdonában az Egyesült Államok kormányának. Busht elnökké választották 1988-ban, és az ő működése alatt adott egy különleges felmentést, amely kizárólag a Barrick Gold Corporationra vonatkozott: a hatóságok gyorsítsák fel a rendes eljárást a bányászati társaság számára, azaz soron kívül engedélyezzék a nevadai földterületen a bányászati tevékenységet.
Bush beavatkozása a Barrick Gold Corporation érdekében látszólag jelentéktelenség volt, de azzal valójában befolyásolta a világ hatalmi helyzetét, és maga Bush felmászott a fedélzetre…

Bush elnök kanadai nagykövete (1989-1992), Edward N. Ney már évek óta az elnök politikai operatív és nemzetközi koordinátoraként, „hírszerzőjeként” tevékenykedett. Ney 1992-ben távozott a nagyköveti pozícióból és rögtön igazgató lett a Barrick Gold cégnél.
A következő évben lemondott az akkor hivatalban lévő kanadai miniszterelnök, Georg Bush egyik leghűségesebb szövetségese, Brian Mulroney, és Munk azonnal szerződtette az egykori kormányfőt is.
Mulroneyt több mint 300.000 dollár díjazásban részesítette évente a Barick Gold.
Peter Munk 1995 májusában bejelentette, hogy a vállalatnál egy új nemzetközi tanácsadó testület kezdi meg munkáját, amelynek „tiszteletbeli vezető tanácsadója” George Bush, a volt amerikai elnök lesz, aki - mint Mulroney - a közelmúltban elvesztette állását, de a kezében tartja a szavazókat…

Peter Munk napjainkban a világ egyik leggazdagabb embere, a földkerekség legnagyobb aranybányászati társaságának elnöke és főtulajdonosa, a Demján Sándor többségi tulajdonában álló Trigránit Fejlesztési Zrt. egyik főrészvényese, nevéhez számos gigaberuházás fűződik, a Junior Príma Primissima Díj egyik társalapítója.

A dúsgazdag iparmágnás hivatalos önéletrajzában egyébként ez olvasható: „emberbarát”… Vajon, mire gondolhatott az önéletrajz írója, amikor ezt a fogalmat Munkkal összefüggésben papírra vetette?

Az Executive Intelligence Review (1997.) és az afrocentricnews.com riportja nyomán: visszaelesek.hu

Az ember, aki meglopta Andre Kostolanyt, avagy a gyerekkori pajtás, Erwin Schaeffer első milliója…

 Erwin Schaeffer (bal oldalon), aki meglopta Andre Kostolanyt (mellette Nathaniel Rotschild)

 

Erwin Schaeffer 1944-ben ugyanazzal a vonattal távozott Magyarországról Svájcba, amellyel gyerekkori barátja, Peter Munk, és annak hozzátartozói. A „Kasztner vonatának” nevezett szerelvényen közel 1700 zsidó hagyhatta el a nácik által megszállt országot az „Árut vérért” akció keretében.

Andre Kostolany - aki később a világ leghíresebb tőzsdegurujává nőtte ki magát - sokat segített a fiatal Schaeffernek Svájcban, aki ezt rendhagyó módon „hálálta” meg az 1950-es évek közepén: egyszerűen meglopta támogatóját. Amerikai informátorunk szerint Schaeffer, hogy pénzhez jusson, és játszhassa a tehetős szépfiút a csinos, fiatal nők előtt, aláhamisította Kostolany nevét egy banki pénzfelvételi bizonylaton, és jelentős összeggel megcsapolta annak számláját. A csalásra hamar fény derült, Schaeffer bíróság elé került, amely letöltendő börtönbüntetést szabott ki rá. Szabadulását követően kiutasították, és 10 évre kitiltották Svájc területéről. Kanadában telepedett le, gyerekkori haverja, Peter Munk segítette talpraállását, üzleti karrierjét. Schaeffer később New Yorkban alapított vállalatot, komoly vagyonra, és kiterjedt üzleti kapcsolatrendszerre tett szert. Vannak, akik tudni vélik, hogy az egykori csaló - a kanadai mellett - az amerikai állampolgárságot is megszerezhette (amikor 2008-ban a Junior Príma Primissima Díjhoz csatlakozott, az MTI „amerikai üzletembernek” aposztrofálta tudósításában), nagy kérdés, hogy állampolgársági kérelmében közölte-e az USA hatóságaival a tényt, miszerint korábban Svájcban, köztörvényes bűncselekmény elkövetése miatt, letöltendő börtönbüntetésre ítélték, és kiutasították az országból? (Erwin Schaeffer nem válaszolt egyetlen kérdésünkre sem, így az ezt firtatóra sem - a szerk.)

Erwin Schaeffer az 1990-es évek második felében, vélhetően cimborája, Peter Munk ajánlására - igazgatósági tagként - bekerült a Demján és Munk nevével fémjelzett TrigGránit vezetésébe, amely Európa egyik legnagyobb ingatlanfejlesztési vállalata, 2008-ban pedig társalapítója lett a Junior Príma Primissima Díjnak.

Demján Sándor, aki körültekintően választja ki üzlettársait

Két jóbarát, két Magyarországról indult (majd ide visszatért) „üzletember”, akik fényes karriert futottak be a pénzügyi világban, és akikben közös, hogy az „első milliójukat” csalárd, törvénybe ütköző, másokat megkárosító módon kaparintották meg.

Ma mindketten kaján mosollyal az arcukon tekinthetnek ki a Hilton Budapest Westend elnöki lakosztályának ablakán: lábaik előtt hever Magyarország…

A Visszaélések.hu megjegyzése: Oknyomozó portálunk az elmúlt közel három hétben számos alkalommal próbálta nyilatkozatra bírni Peter Munk, Erwin Schaeffer és Demján Sándor urakat, de kérdéseinkre nem válaszoltak, a részükre megküldött cikk tervezetünkre nem reagáltak. Mély hallgatásba burkolóztak.

 Lassan letarolják az egész világot...

 

(Hamarosan folytatjuk a Demján-birodalom szereplőinek bemutatását! Következik: Kommunista állambiztonsági főemberek a leggazdagabb magyar cégeiben! Avagy: a mi „rendszerváltásunk”…)

visszaelesek.hu