Eichmann személyes megbízottja a magyarországi zsidó ügyekben) folytatott budapesti tárgyalásokon, aminek a végén több hetes alkudozás után az a megállapodás született, hogy a németek egy vonatszerelvény zsidót nem Auschwitzba, hanem 6 és fél millió pengő (4 millió német birodalmi márka, vagy 1,6 millió dollár) váltságdíj fejében Svájcba irányítanak. A németeknek átadott listán szerepelt a teljes erdélyi és magyarországi cionista mozgalom zsidó vezetősége mellett 388 olyan kolozsvári zsidó név is, akik Kasztner rokonai, vagy egyéb gazdag kolozsvári és környékbeli zsidó család tagjai voltak.
Az utókor által Kasztner-vonatnak nevezett szerelvény 1944 június 30-án 1685 szerencsés zsidó menekülttel, a 1944 áprilisában a Vaada részéről az öt nyelven beszélő Kasztner vett részt azokon a Kurt Becher-el (Adolf pénzt, az aranyakat, a részvényeket és a gyémánt ékszereket tartalmazó három nagy bőrönddel együtt elhagyta a németek által megszállt Budapestet. A vonat azonban Eichmann ígérete ellenére nem Svájcban, hanem a Bergen-Belsen-i gyűjtőtábor mellett állt meg, ahol a németek a tábor egy szigorúan körülzárt és elkülönített részébe vitték az embereket. Újabb, több hónapos alkudozás kezdődött, aminek a végén a németek a Kasztner-vonat utasait két részletben, az első csoportot 1944 augusztusában, majd a másodikat négy hónap múlva Svájcba engedték.
Kasztner Rudolf nem szállt fel a menedéket nyújtó vonatokra és később sem távozott Budapestről, hanem a háború végéig a fővárosban maradt és onnan irányította tovább a Vaada embermentő akcióit. Ezeknek a bátor egyezkedéseknek köszönhetően - a róla elnevezett vonat utasain kívül - még több mint 20 ezer magyar zsidót sikerült Auschwitz helyett különböző ausztriai munkatáborokba küldenie, akik így mind életben maradtak. Sokan közülük az 1950-es évek elején Izraelbe költöztek.
A Kasztner-vonat
A "magyar Oskar Schindler," és a "magyar Raoul Wallenberg" beceneveket kapott Kasztner a háború után egy fillér nélkül Izraelbe távozott a Kelet-Európát gyarmati sorba döntő kommunista szocialisták áldásai elől, ahol felvette az Yisrael Kastner nevet.
1952 nyarán, az izraeli kormány tagjaként, a kereskedelmi és ipari miniszter szóvivőjeként érte a hír, hogy egy Malchiel Grünwald nevű magyarországi származású zsidó, amatőr szórólapgyáros és bélyeggyűjtő a nácikkal való kollaborálás vádjával Tel Avivban szórólapokon és egyéb saját gyártmányú nyomtatványokon tüzeli a közvéleményt ellene. (a plakát volt Grünwald úr hobbija, sok más általa utált izraelit is "kiplakátolt" a Tel Aviv-i utcákon)
Grünwald fő vádpontjai azok voltak, hogy Kasztner Kurt Becher-rel és Adolf Eichmann-nal összejátszva csak a gazdag zsidókkal törődött, a többit hagyta, hogy a halálba vonatozzák Magyarországról, a váltságdíjból kapott hatalmas összegekből jócskán "leharapott" magának, a Vaada többi vezetője, Komoly Ottó, Springmann Sámuel, Krausz Mózes, Frankl Jenő és Szilágyi Ernő elől elhallgatta, hogy a vonatok a gyűjtőtáborokba viszik a nyilasok és a németek által összeszedett magyar zsidókat, a háború után megakadályozta, hogy a magyar zsidók tömegesen kivándoroljanak Palesztinába, mert kedveskedni akart a Moszkvából hazatérő többi zsidó kommunista barátjának azért, hogy a háború alatti tevékenységéért Magyarországon ne citálják a népbíróság elé, és hogy Kasztnernek a nürnbergi perben volt bátorsága Becher mellett tanúskodni, akit a nürnbergi nemzetközi törvényszék Kaszner bátor vallomásának köszönhetően fel is mentett.
Az évek során a nevetséges és hiteltelen vádak sorban megdőltek, és maga Grünwald is sok kérdésben elbizonytalanodott. A történtekről mai napig is sok, egymásnak ellentmondó "hiteles" források bukkannak fel, tovább nehezítve a magyar, román és izraeli történészek munkáját. Egyébként a "csak a gazdagokkal törődött" vád már csak ezért sem állja meg a helyét, mert bizonyított tény, hogy Kasztner 150 helyet árverésre bocsátott a gazdag zsidók között, és az így befolyt összegből azokat a szegény zsidó családokat segítette fel a vonatra, akiknek nem volt pénzük "jegyet venni".
Az izraeli kormány rágalmazás ürügyén 1953 májusában per alá vonta Grünwaldot, de a Kasztner számára simának induló ügy nem várt fordulatot vett: a bíróság a másfél évig húzódó per végén (csak a bíró 9 hónapig gondolkodott a megfelelő ítéleten) némi meglepetésre Grünwald minden érvét elfogadva 1955 júniusában bűnösnek mondta ki Kasztner Rudolfot, sőt Halevi bíró az ítéletet indokló hosszú magyarázatában azt írta a sok ezer magyar, cseh, lengyel, ruszin, felvidéki és erdélyi zsidó megmentőjéről, hogy "eladta a lelkét a német sátánnak." Halevi később nyilvánosan megbánta ezt a szállóigévé vált kifejezését.
Kasztner a választott hazájában egyik napról a másikra kegyvesztett lett, a per alatt elhangzottak következtében egész Izraelben közutálatnak örvendett, felesége ágynak dőlt, lányát a hálás zsidók az utcán kővel dobálták, szabályos gyűlölet- és hecckampány indult ellene, majd 1957 márciusában egy Zev Eckstein nevű Shin Bet ügynök vezette háromtagú halálkommandó Isser Harel-nak, a titkosszolgálat vezetőjének parancsára agyonlőtte.
Harel célja az volt, hogy megakadályozza a csalódott és elkeseredett Kasztnert abban, hogy nyilvánosságra hozza a magyarországi és nemzetközi zsidó szervezeteknek a németekkel és a nyilasokkal 1944 végén és 1945 elején folytatott alkudozásairól, a II. világháború alatti zsidó vezetők kollaboráns és kétszínű politikájáról és kétes ügyeiről szerzett tapasztalatait.
Így lett 1957. március 3-án a Magyarországról elszármazott zsidó származású Kasztner Rezső-Rudolf-Yisrael a modern zsidó állam első politikai gyilkosságának áldozata.
Halála után alig egy év múlva az izraeli legfelsőbb bíróság újra tárgyalta az ügyet, az elmarasztaló ítéletet hatályon kívül helyezte és 1958 januárjában Yisrael Kasztnert minden vád alól felmentette. A legfelső bírák rágalmazásért Grünwaldot egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték és enyhe pénzbüntetéssel sújtották.
Egyetlen gyermeke, Kasztner Zsuzsa egész életét apja nevének és emlékének tisztára mosásának szentelte. Számára 2007 júliusában jött el a nagy nap, mikor a jeruzsálemi Yad Vashem múzeum igazgatója ünnepélyes keretek között fogadta, és a 61 éves asszony három doboznyi, apja ártatlanságát bizonyító személyes és családi dokumentumot adott át az igazgatónak.
A Kasztner-vonat néhány még életben levő utasán kívül a múzeumban jelen volt az izraeli liberálisok erős embere, Yosef Lapid (újvidéki születésű Lampel Tamás, Kasztner nagy tisztelője, a tömeggyilkos Sharon volt miniszterelnök-helyettese és igazságügyi minisztere, jelenleg a Yad Vashem holokauszt múzeum igazgatótanácsának elnöke) is, aki többek között kijelentette, hogy: "Yisrael Kasztner a holokauszt egyik legnagyobb és legbátrabb hőse volt, akinek emléke méltó arra, hogy megőrizzük.... a mai nap alkalmat adott nekünk arra, hogy igazságot szolgáltassunk annak az embernek, akinek tetteit sokan nem értették meg, és aki végül halálba torkolló jellemtelen támadások áldozatává vált."
A Kasztner-vonaton megmentett, jelenleg kb. 1350(http://www.kasztnermemorial.com/p.html ) ember nevét és foglalkozását tartalmazó lista itt olvasható. Ez a lista nem tartalmazza azok nevét, akik 1944 augusztusában az első Svájcba induló transzporttal hagyták el a Bergen-Belsen-i tábort.
(Jack Corn - Szent Korona Rádió) nyomán közölve 2010.07.19 www.visszaelesek.hu
|
