Bár a XXI. kerületben járunk, a nemrégiben megjelent Vörös Csepel című dokumentumkötet a XX. század ötvenes éveibe repít vissza bennünket. Olyan időszakba, amelyre a városrészt 1948 és 2010 között szinte megszakítás nélkül uraló kommunisták és szocialisták mai örökösei alighanem nosztalgiával gondolnak; különben aligha hívnák még mai is egymást büszkén elvtársnak a helyi alapszerv tagjai és vezetői. Aki túlzásnak érzi a „Gyilkosság, visszaélések, mutyivilág a XXI. kerületben" alcímet viselő kötet fenti summáját, aligha tudja, hogy a csepeli szakiskolában elkövetett gyilkossággal vádolt Deme Gábornak már a nagyapja is karhatalmista volt.
De hasonló összefonódásokat, személyi kontinuitást még többet is lehetne sorolni a könyvből, amelynek azonban nem is ezen részei a legmegdöbbentőbbek. Hanem az a hányavetiség, ahogy a kerületet uraló szocialisták a közvagyont felélték, s ahogy a legsúlyosabb esetet, a 2009. januári gyilkosságot kezelték. Podolák György volt országgyűlési képviselő csupán egy évvel az eset után, Kálmán Olga ATV-s műsorában ismerte be a nyilvánosság előtt azt a csöppet sem mellékes tényt, hogy közvetlenül a gyilkosság előtt járt nála a vádlott Deme Gábor, a csepeli MSZP oszlopos tagja. A kötetből az is kiderül, Deme bírósági vallomásában azt állította, a szakképző iskola révén a helyi szocialista pártszervet is finanszírozták.
Megdöbbentőek a kötetben alaposan, esetenként közhiteles dokumentumokkal alátámasztott beszámolók a kerület vagyonának köddé válásáról. A történetek csak úgy zuhognak egymás után az off-shore cég tulajdonába került és plázaalapnak szánt nagymúltú Csepel-pályától a fiktív, ámde több tízmillió forintnyi közpénzt felemésztő útfelújításig. Hogy mennyibe kerülhetett a kerületi vörös polip működése, jól szemlélteti a tény: a kerület új vezetése 2010 végére az előzetesen 4,3 milliárdos hiányt 2,4 milliárdra csökkentette. Méghozzá úgy, hogy nem zengett a helyi közélet intézmények összevonásától, nadrágszíj-meghúzástól. Csupán a felesleges, pazarló szerződések megszüntetésével, a negyven esetben feljelentéssel zárt mutyigyanús ügyletek eliminálásával sikerült megspórolni több mint kétmilliárd forintot. Egy példa: korábban 170 millió forintért hoztak össze egy szinte használhatatlan, a kerületiek által gyakran felpanaszoltan rosszul működő önkormányzati honlapot. Utóbb 500 ezer forintból készült a már jóval kézreállóbb és összehasonlíthatatlanul olcsóbb weboldal.
forrás:Heti Válasz.hu |
