Az ügyész szerint a vádlottak nemcsak hűtlen kezelést követtek el, de paródiát csináltak a közbeszerzési törvényből is

Befejeződött a bizonyítási eljárás az úgynevezett Hunvald-ügyben, s szerdán az ügyész vádbeszédével megkezdődtek a perbeszédek is a Fővárosi Törvényszék előtt. Februárban megszülethet az elsőfokú ítélet az évtized ingatlancsalási ügyében, amelynek a tétje az, hogy megáll-e a bűnszervezet vádja, amelyért annak tagjait húsz év börtönbüntetéssel is sújthatják.

 Gál György és Hunvald György, a VII. kerületi önkormányzat vezetői saját prédájuknak tekintették a közvagyont, egymást is támogatva sajátjukként rendelkeztek az erzsébetvárosi közpénzekkel, ismerőseiknek, barátaiknak, szeretőiknek és azok családtagjainak is osztogatták a közösség vagyonát – mondta Costopulos Orestis ügyész szerdán a Fővárosi Törvényszék előtt, ahol Gál György és társai ügyében befejeződött a bizonyítási eljárás, és megkezdődtek a perbeszédek.

A vádbeszéd alighanem csak pénteken fejeződik be az utóbbi esztendők egyik legsúlyosabb korrupciós ügyében, amelyben a VII. kerületi volt szocialista polgármestert, a gazdasági bizottság egykori szabad demokrata elnökét és az ingatlanok elidegenítését hamis értékbecslésekkel segítő Kormos Lajos értékbecslőt bűnszervezet tagjaként elkövetett csalással vádolják. A két politikus rovására írja a vádhatóság a hűtlen kezelést, Gál Györgyére a vesztegetést is, s további vádpontok szólnak a fiktív megbízási szerződésekről, illetve a polgármesteri lakáskeretből ismerősöknek történő törvénytelen lakáskiutalásokról. A vádbeszédet ismertető ügyész szerint Hunvaldék és társaik a közbeszerzési törvényt is megcsúfolták, sőt az ügyész egyenesen a közbeszerzési eljárás paródiájaként említette azt az ablakcserés történetet, amikor Hunvald moldovai barátját juttatta hozzá egy 26 milliós munkához úgy, hogy az eljárást utólag papírozták le, fiktív pályázókat a versenypályára küldve.

Az első- és másodrendű vádlott ugyan tagadja a terhére rótt bűncselekmények elkövetését, mondta az ügyész, de a bizonyítási eljárás során kétséget kizáróan bebizonyosodtak a velük szemben felhozott vádak, sőt Hunvald György – tette hozzá – „elszólta magát” az eljárás során, amikor arról beszélt a törvényszék előtt, nem tudta, hogy az önkormányzati házakat felvásárló cégek mögött valójában Nagy György, egyébként a vád koronatanúja áll. Gál György egyik védekezése pedig, tudniillik hogy a felesége testvérének történő lakáskiutalást illetően nem volt érintettsége, amit jeleznie kellett volna a gazdasági bizottságnak, mert a testvérét csak hónapokkal később vette feleségül, éppúgy elfogadhatatlan, mint az, hogy a szeretőjének kiutalt lakás ügyében sem érzett személyes érintettséget. „Személyes érintettség egy hölgyismerőssel folytatott bensőséges viszony is” – érvelt az ügyész.

Az ügyész részletesen bemutatta a panama működési modelljét, s kiemelte, hogy az önkormányzattal közös céget működtető Nagy György, a külföldi vevőket képviselő Dolinay Eszter, valamint a strómancégeket megalapító és az üzletrész-átruházásokat intéző Vilmányi Ágnes ügyvéd vallomása egybecsengően bizonyítja, hogy a csalás bűnsegédletével vádolt Hunvald György pontosan ismerte az értékesítési modellt, nevezetesen azt, hogy az önkormányzattól hamis értékbecsléssel „kihozott” bérházakat külföldi vevők fogják megvásárolni 50–70 százalékkal magasabb összegért. A panama létét önmagában az is bizonyítja – tette hozzá –, hogy a vételi ajánlatok időben megelőzték az értékbecslést. A vételár annak függvényében alakult, hogy Nagy György vállalkozó milyen összegben egyezett meg Gál Györggyel az SZDSZ Dob utcai irodájában, ahol a kenőpénz nagyságát is a gazdasági bizottság elnöke határozta meg. Az ügyész a bizonyítékok sorában említette Nagy naplóját, ahol rejtjelesen vannak feltüntetve a kenőpénzek (befektetési pénznek nevezve), dátumszerűen, ingatlanonként. Nagy összesen 366 millió forint vesztegetési pénzt fizetett, s több tanú is úgy nyilatkozott a törvényszék előtt, hogy enélkül nem tudták volna megvásárolni a bérházakat.