A cég vezetése 2006 végén döntött arról, hogy igazán emlékezetes bulit rendez legalább száz embernek. A Party Total című rendezvény előkészületeként a cég néhány illetékese Budapestre utazott. Itt találkoztak a partit megszervező EMEC nevű ügynökség vezetőjével. A revizori jelentés szerint a biztosító egyik vezetője Budapesten találkozott korábbi barátnőjével is. Ő jól ismerte K. Zoltánt, aki a jelentés szerint egy szabadtéri szórakozóhely tulajdonosa és jó kapcsolatai voltak a budapesti prostitúció világában.
A szervezők a parti bevezetőjeként a 100 meghívott vendéget a Dunán hajóztatták, amely mellett egy kisebb motorcsónak haladt el, amelyen félmeztelen nők a "We love HMI" molinót tartották. A Gellért fürdőben a biztosítótársaság akkori vezetője a buli elején bejelentette: itt olyan nők vannak, akikkel beszélgetni kell és olyanok is, akikkel viszont egyáltalán nem szükséges beszélgetni.
A lap korábban megírta: a bulin részt vevő nők különböző színű karszalagokat viseltek, egy részükről mindenki tudta, hogy prostituáltak. A termálfürdőben lefüggönyözött ágyakat is felállítottak, így aki akart, bebújhatott velük a függönyök mögé. A nők minden ilyen alkalom után kaptak egy pecsétet a karjukra, és ahogy az egyik szemtanú elmondta, volt olyan nő, akinek a parti végén egy tucat pecsét volt a karján. A revizori jelentés idéz egy takarítót is, aki a buli végén arra panaszkodott, hogy használt óvszereket kellett összeszednie.
A résztvevők ellátásáért egy ismert tévés szakács, Stefan Marquard volt felelős, aki egy másik kollégájával közösen egy catering-céget is vezet. A szakácsoknak titoktartási nyilatkozatot kellett aláírniuk. Egyikük később úgy nyilatkozott: fogalmuk sem volt arról, hogy a teljesen hagyományos módon induló parti mivé alakul Budapesten.
A buli másnapján egy étterembe mentek a meghívottak, ahol egy ismert hegedűs is fellépett, olvasható a revizori jelentésben. A hegedűs az egyik szervező szerint az akkori budapesti rendőrfőkapitány sógora volt. Ő intézte el, hogy a Gellértben a záróórát éjfélről hajnali négyig hosszabbítsák meg. 20-30 résztvevő ezután még egy diszkóba is elment, amelyet egy szemtanú bordélynak írt le. Itt ugyan elvileg mindenki saját költségére szórakozott, de egy tanú úgy nyilatkozott, hogy valószínűleg itt is a biztosítótársaság fizette a számlát.
A revizorokat egyébként elsősorban az érdekelte, hogyan könyvelte el a biztosító a prostituáltakra fordított vállalati költségeket. Az összesen 83 euróba kerülő parti költségvetéséből például érdekes módon 4176 eurót utaltak át egy budapesti ügynökségnek, amely a revizorok szerint egy egyébként ingyenes ajánlat teljesítésén túl semmilyen egyéb szolgáltatást nem végzett. Érdekes az is, hogy a Budapestre szóló repülőjegyeket duplán fizették meg (36 ezer euró), de 20 személy esetén túlságosan magas összeg is szerepel a számlán.
A lap megjegyzi, hogy ugyanez a biztosító már a hetvenes évek második felében is rendezett "vezetői szemináriumot" prostituáltak részvételével, amikor a nőkre fordított költségeket helikopteres sétarepülésként könyvelték el, egy másik esetben pedig a nagymértékű pezsgőfogyasztás helyett a számlán 600-700 üveg kólát tüntettek fel.
forrás:index |