Negyedik hónapja nem kapják meg a bérüket az állami megrendelésekkel még a balliberális kormányzás idején bőségesen ellátott Centrál Mosodák Zrt. gyöngyösi, kalocsai és zalaegerszegi üzemének dolgozói. A bíróság csődgondnokot rendelt ki, a vezérigazgató szabadságra ment, a gázt kikapcsolták, a dolgozók fűhöz-fához szaladgálnak.
 

Miként tud csődbe jutni egy olyan cég, amelynek megrendelői közé a honvédség, kórházak és szállodák sora tartozik, árbevétele pedig az elmúlt három év mindegyikében meghaladta az 1,3 milliárd forintot? A kérdés költői és filozofikus is, de ez a Centrál Mosodák Zrt. utcára kerülő dolgozóit most egyáltalán nem érdekli.

„Minket a pénzünk érdekel, amire négy hónapja várunk – mondja Csépán László, aki a gyöngyösi üzemben dolgozott, júliusban a többiekkel együtt felmondtak neki, s azóta is az elmaradt fizetésére vár. – Tudja, nálunk se szakszervezet, se üzemi tanács, azt sem tudjuk, kihez szaladjunk, hogy végre történjen valami.
A kollégáim lakásában sorra kapcsolják ki a gázt és a villanyt, ugyan miből tudnánk fizetni!?”

„Nekem például majd nyolcszázezer forinttal tartoznak, hisz nekem végkielégítés is jár – folytatja. –
A csődgondnok, amikor felhívtuk, azt mondta, forduljunk a vezérigazgató asszonyhoz, a vezérigazgató pedig fordítva, menjünk a csődgondnokhoz. Egymásra mutogatnak. Kezdődik az iskola, ebből a mutogatásból nem lehet tankönyvet meg köpenyt venni a gyerekeknek, van olyan dolgozó, aki szó szerint éhezik.”

Mi is kerestük a csődgondnokot Pesten, de csak a titkárnőig jutottunk, visszahívást ígért, ám azt nem kaptunk. „Különben is – hárítja el érdeklődésünket a titkárnő – az ügyvédi titoktartás miatt úgysem mondhat semmit.” Erre azzal replikázunk, hogy nem ügyvédként kérdezzük, hanem csődgondnokként, akként pedig csak-csak meg tudja mondani, mikor látják jogos jussukat a dolgozók. Persze választ nem kapunk.

Közben a gyöngyösiek riadóz­tatták a kalocsaiakat is, a cég ottani mosodájában összesen száz embernek mondtak fel, holott annyi munkájuk volt, hogy a dolgozóknak
folyton túlórázniuk kellett. Itt úgy három hónapja nem fizettek ki senkit, akárcsak Gyöngyösön, ahol hetven ember került az utcára. Hasonlóképp lakat került a zalaegerszegi üzemre is, s hogy Marcaliban mosnak-e még, nem tudjuk, a vállalati „zuhanyhíradó” szerint már ott sem nagyon.

Mésző Zsuzsanna, a Centrál Mosodák (CM) Zrt. vezérigazgatója lenne a legilletékesebb, hogy választ adjon arra a kérdésre, miért következett be a csőd, és főként, hogy mikor látják pénzüket a dolgozók, ám a vezérigazgatónak csak a titkársága működik Pécsett, ő maga szabadságon van.

Jogos is, elvégre nyár van, pihenőidő, neki is jár egy kis lazítás.
Az egykoron – a privatizációt megelőzően – a Honvédelmi Miniszté­rium kezelésében lévő céget, amely az ország legmodernebb üzeme volt, s a kilencvenes évek második felére a hazai textiltisztító ipar legnagyobb társasága is, most történetesen egy telefonügyeletes „irányítja”.

A cég pesti székhelyén már a telefonvonalat is réges-rég kikapcsolták, Pécsett még él, egy recepciós kezeli, aki semmiről nem tud semmit, a vezérigazgató asszonyt majd akkor tessék keresni, ha visszajön a szabadságról – mondja gramofonszerűen a telefonálóknak, akik között érthe­tően követelődző, jogos jussukra váró emberek is vannak szép számmal.

Reméljük, hogy nem Wilming­tonban nyaral a vezérigazgató asszony, aki tulajdonos is a cégben – vetjük közbe, de a hölgy jól érzékelhetően nem érti, miről beszélünk. Egyébként – hogy az olvasó azért értse – arról beszélünk, hogy a CM története is bevonulhatna a hazai privatizáció „fényességes” fejezeteibe. Miután a céget állami dresszben szépen kicsinosítják, kistafírozzák, a rossz tulajdonos (az állam) 2003-ban túlad rajta. Tulajdonjogát 2003-ban a Leisztinger Tamás érdekeltségébe tartozó Forrás Rt. szerzi meg, onnan egy amerikai offshore vállalkozáshoz kerül, az említett wilmingtoni bejegyzésű Duke Warren LLC-hez, innen szerzi meg a pécsi székhelyű Blitz Tisztítószalon Kft. Hogy pontosan miért is a pécsiek „nagybevásárlása”, nem tudjuk, mert mint azt a Magyar Hírlap már 2009-ben megírta, az adóhatóság a cégvásárlást követően két hónappal végrehajtási eljárást rendel el a mosodakomplexummal szemben.

Ez a történet így – a mai fejlemények fényében is – sok-sok kérdést felvet a legfejlettebb technológiát képviselő, számítógép vezérelt „mosóutcákkal” szemben (ezt maga a CM írja magáról a honlapján), és másfajta mosodákkal szemben is, amelyeknek a megfejtését az olvasó fantáziájára bíznánk.

Mert – és amúgy a cég honlapja szerint – a CM tíz üzemében évente 15 millió kilogramm szennyest mostak tisztára, 430 ezer kilogramm ruházatot és takarót vegytisztítottak, a technológia és a géppark pedig nyugati színvonalú. Hogy egy ilyen cég miként tud tönkremenni, az alighanem a „magyar csoda” kategóriája. Hisz a döbbenetes paraméterek ellenére 2012. július 5-én a gyöngyösi üzemben például kikapcsolták a gázt, az adóhivatal pedig már 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben is végrehajtást rendelt el a CM-mel szemben. Megjegyezzük, a vállalat – miközben árbevétele az utóbbi három esztendőben mindig túlszárnyalta az 1,3 milliárd forintot – 2009-ben, 2010-ben is nyereséges volt, 2011-ben pedig 41 millió forint veszteséget produkált, ami azért még nem ok a csődeljárásra.

A hivatalos verzió egyébként, amit a bíróság elrendelt: csődeljárás vagy ideiglenes fizetési haladék. Ne temessük tehát végleg a mosodaóriást, bár az nem jó jel, hogy mindenki hallgat azok közül, akiknek beszélniük kellene, s legfőképpen pedig a jelek szerint semmibe veszik azokat az embereket, a dolgozókat, akik miatt mondani illene végre valamit. Ha másért nem, a családi tragédiákat okozó kikapcsolt közüzemi szolgáltatások miatt.

Ez a hallgatás pedig mindig gyanús. Nem szeretnénk senkire ráijeszteni, de ezek tipikusan olyan jelek, amikor a sorban álló hitelezők aggódhatnak: a pénz jár ugyan, de nem biztos, hogy jut mindenkinek.

--------------------------------------------------------------------------------
Az illetékesek szabadságon

A gyöngyösi üzem még működő ügyfélszolgálatán nem tudtak tájékoztatást adni az ügyről, mint mondták, érdeklődni a pécsi központi operatív irodán keresztül tudunk, ott azonban nem vették fel a telefont. Az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ Gyöngyösi Kirendeltségén arról érdeklődtünk, az elkeseredett dolgozók próbáltak-e rajtuk keresztül segítséget kérni elmaradt bérük miatt, az ügyfélszolgálatról azonban, tovább kapcsolva, végül a munkaügyi központ egri kirendeltségéhez irányítottak, mondván, csak ők nyilatkozhatnak. Itt azonban közölték: nem hallottak az esetről. Érdemi információval egyébként sem szolgálhatnak – tették hozzá –, mivel a nyilatkozatra jogosultak még tíz napig szabadságukat töltik. (MA)
Bán Károly/Magyar Hírlap