–Az első magyar PPP-beruházás – legalábbis Kóka János gazdasági exminiszter szerint – a Lánchíd volt, csak akkor még nem ez volt a neve. A Lánchídról szóló 1836-os törvény szerint „A Buda és Pest közti állandó híd felépítésének eszközlése egy részvényes társaságnak feladása lesz, ez a társaság viseli a költségeket is. Erről egy szerződést kötnek a nemzettel. Az elkészült híd bizonyos idő után az állam tulajdona lesz, addig azonban minden jövedelem – például a hídvám – a részvényes társaságé.” Ezt a rendszert azóta sokfelé alkalmazzák világszerte a kormányok: így épülnek utak, iskolák, metróvonalak, közintézmények. Nálunk is gazdagodik a közjó a PPP-s beruházásoknak köszönhetően?
– Még csak három hónapja vizsgáljuk a Public Private Partnershipet (PPP-t), vagyis a közszféra és a magánszféra hosszú távú, összetett együttműködésén alapuló beruházásokat, de annak a száz projektnek a vizsgálatán, amely megtörtént, máris látszik, azok nem PPP-konstrukciók.
– Miért?
– Ezek csak PPP-nek látszó beruházások. A korábbi években a klasszikus nyugati szabályozás kapott egy kis gellert. A hazai beruházások sajátosságát az adja, hogy a konstrukciónak az állam számára előnyös részei kimaradtak a szerződésekből. A PPP egyik legfontosabb eleme ugyanis, hogy az állam és a magánszféra együttműködése minden fél
– állam, önkormányzat, magántulajdonos – számára előnyös legyen. A finanszírozásban előnyt lehetett volna elérni az állam számára, ám ez nem valósult meg. A szerződésekből eredő finanszírozási konstrukciók csak a multicégeknek kedveztek.
– Akkor nem csoda, ha a hazai kis- és középvállalkozók a lét és a megszűnés mezsgyéjén tengődnek.
– A legélesebben az autópálya-koncesszió kapcsán látszott, hogy a magyar alvállalkozóknak esélyük sem volt jól kijönni egy-egy ilyen megbízásból. Ugyanis azt láttuk, hogy sok esetben aktatáskás vállalkozók jelentek meg ezeknél a beruházásoknál, kvázi közvetítőként, majd hazai alvállalkozókkal kezdték építtetni az autópályákat. Majd nagy részben éppen őket nem fizették ki, minek következtében a mai napig jelentős számlatartozások vannak a kisvállalkozások kontójára. Ilyen ügy például az M43-as szakasz is.
– Eszerint ezeknél a projekteknél a finanszírozási kockázat mellett megjelent a kivitelezési kockázat is?
– Így van. Ennek kapcsán minőségi problémákról beszélhetünk, s megjelent a megrendelői kockázat is. Az, hogy legyen fizetőképes kereslet, amellyel fenntartható a hosszú távú együttműködés akár húsz-harminc évig. A megrendelői kockázatot például az M5-ös, M6-os autópálya esetében is az állam viselte, s kedvezőtlenül alakult a projekt, hiszen az állam fizeti a rendelkezésre állási díjat, de az autópályák használatából összesen nem folyik be számára annyi pénz, amennyi ezt fedezné.
– Mit tapasztaltak az oktatást, a kultúrát és a sportot érintő humán infrastruktúra PPP-knél?
– Ezeknél egyáltalán nincs megrendelői kockázata a magánszférának, mert minden esetben az állam, az önkormányzat, az intézmény vállalta húsz-harminc évre a fizetési kötelezettségeket, függetlenül attól, hogy mennyien vesznek igénybe egy sportcsarnokot, kollégiumot vagy kulturális intézményt.
– Mivel kezdik az átfogó vizsgálatokat?
– Az autópálya-beruházások felülvizsgálatával. Azért ezzel kezdünk, mert a Közlekedési Minisztériumban már korábban volt egy PPP főosztály, ahol rendelkezésre állnak a szükséges anyagok. Ez első körben két autópálya-koncessziót jelent, az M5-öst és az M6-ost. Az M5-ös autópálya esetében egy régen befejezett beruházásról van szó. Itt azt vizsgáljuk, lett volna-e kedvezőbb konstrukció megkötésére lehetőségük az előző kormányoknak. Az M6-os esetében pedig elindult egy teljes körű műszaki felülvizsgálat is, miután az erőltetett ütemű átadás-átvétel során 2010. március 31-én 16 órakor vágta át a korábbi miniszterelnök a szalagot, és mindössze egy órával korábban kapott – erős nyomásra – ideiglenes használatbavételi engedélyt ez az útszakasz. Azt is csak az úgynevezett koronaélek közötti részekre, azaz a közlekedő- és leállósá-vokra, de például a vízelvezető rendszerekre már nem.
– Ez az a szakasz, amely az esőzések miatt beszakadt?
– Igen, s ez felveti a felelősség kérdését is. A kivitelező természetesen rögvest vis maior helyzetet jelentett. Mi pedig azt kérdezzük, hogyan lehet, hogy a valóban szokatlan időjárási viszonyokkal együtt is előfordulhatott ilyesmi. Hiszen Alaszkától a Szaharáig építenek autóutakat világszerte, amelyek ezeket a szélsőséges időjárási körülményeket elviselik. Ennek tisztázása érdekében egy hosszadalmas – mintavételezéssel egybekötött, laborvizsgálatokat is tartalmazó – műszaki vizsgálat folyik.
– Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) korábbi jelentéseiből világosan kiderült, az autópályák, utak, hidak építését az is drágította, hogy azok az önkormányzatok, amelyek területén megvalósultak a beruházások, feltételekhez kötötték az engedélyek megadását. Kvázi zsarolták az államot.
– Szembesültünk azzal a nagy problémával, hogy az önkormányzatok olykor megakadályozhatnak egy-egy közérdeket érintő nagyberuházást. Az autópálya-építések során tapasztaltuk, hogy folyamatosan gondok vannak a bekötőutak építésével, mert az önkormányzatok különböző igényekkel lépnek fel. Ennek legismertebb példája a kőrösvölgyi híd az M7-es autópályán. Tanulság: egyensúlyt kell teremteni az állami és az önkormányzati érdekek között.
– Ezt a franciák úgy oldották meg, hogy hoztak egy úgynevezett egy- százalékos szabályt. A nagyberuházások összértékének egy százalékáért kérhetnek bármit az érintett önkormányzatok.
– Ez jó gondolat, megfontolandó, hiszen az állami érdek valamivel előbbre való, mint a helyhatósági.
A PPP-konstrukciók jogszabályilag sem voltak teljes körűen szabályozva, s ezt is sürgősen pótolni szükséges. Annál is inkább, mert „futószalagon”, ipari méretekben gyártották az előző nyolc évben a PPP-szerű projekteket, szerződéseket, amelyek hátrányait látjuk, de az előnyeit nem.
A dolgunkat nehezíti, hogy ezek között már futó és az elindulás küszöbén álló projektek is vannak. Minden egyes beruházást, amit csak lehet, leállítunk addig, amíg a további vizsgálatok be nem fejeződnek. Az előkészítés vagy közbeszerzési eljárás alatt álló pályázatoknál egyszerűbb volt a dolgunk. Így kormányhatározattal meg tudtuk állítani a Nemzeti Kiválóságok Kollégiumának közbeszerzési eredményhirdetését, aminek a végén egy Wallis–csoporthoz kötődő offshore céget találtunk. Az előkészítés alatt álló projektek kapcsán azt mondtuk a kormánynak, ebben a formájában nem támogatjuk az Erkel Színház újjáépítését, ahol szintén egy offshore cég bukkant fel. Továbbá a Nemzeti Múzeum mélygarázs-építésének az elindítását sem javasoljuk, már csak azért sem, mert ebben az ügyben bírósági per van folyamatban. A futó projektek közül az oktatási területen pedig a gödöllői egyetem pályázata az, amelyet ebben a formában nem javasolunk elindítani.
– Közvetlenül a kormányváltás előtt írtak alá szerződéseket?
– Különösen a humán tárcáknál láttuk, hogy szinte talicskával tolták be áprilisban a szerződéseket aláírásra a szakállamtitkároknak, de még májusban is ellenjegyeztek megállapodásokat. A sport-PPP-knél például az volt a legjellemezőbb, hogy roadshow jelleggel rábeszélték az önkormányzatokat egy-egy uszoda vagy sportcsarnok építésére. Érdekes módon ehhez mindig megvolt a „legmegbízhatóbb” kivitelező is. Ezek többségének azóta sikerült eltűnnie. A legdurvább, hogy az önhibájukon kívül eladósodott önkormányzatoknak is megengedték a sport típusú PPP-beruházásokat, például tanuszoda- építést, amelynek a fenntartása tudvalevően a legdrágább.
– Hogyan lehet kihúzni a helyhatóságokat e csapdahelyzetből?
– Miután több közbeszerzési pályázat nyertesei között rendre „ismerős arcokkal”, tehát ugyanazokkal a kivitelezőkkel találkoztunk, felveti a kérdést, ezek nem irányított módon zajlottak-e. Ezt is vizsgáljuk.
– Mit tapasztaltak a privatizációs szerződéseknél?
– Kötöttek egy nyilvános alapszerződést, amelyet később – ismeretlen körülmények között – módosítottak. Ezeken a pontokon „fordult meg” úgy egy-egy szerződés, hogy az állam számára előnytelen feltételeket tartalmazott.
– Azt ellenőrzik–e, hogy ezekből az előnytelen szerződésekből az állam hogyan tud kiszabadulni?
– Igen, az előnytelen szerződéseket újratárgyaljuk, a döntő pontokon igyekszünk elérni a módosításukat. Ha ez nem megy, végső esetben fel is mondhatjuk a megállapodásokat.
– Lesz-e bárkire nézve következménye annak, ha kiderül, ő a felelős a szabálytalan pályázatokért?
– Minden PPP-projekt vizsgálati jelentése – és a vagyonkezelési, privatizációs szerződések – Papcsák Ferenc kormánybiztoshoz és Budai Gyula miniszterelnöki megbízotthoz is eljut. Ők az összes szükséges információt megkapják, s minden vizsgálatot, ahol indokolt, felelősségre vonás követ.
– Ha a most jelzett munkák jelentős részén túl lesznek, terveznek-e jogszabály–módosításokat?
– A munka végén számba vesszük, min és hogyan kellene változtatni. A számonkérésen túl ebbe az irányba is lépéseket teszünk, hiszen csak megfelelő jogszabályi háttérrel válnak ezek a kiemelt jelentőségű szerződések átláthatóvá és elszámoltathatóvá.
Hunyor Erna |
